A Fűnyírás

Körülbelül 10 éves lehettem, amikor az Apám "befogott" füvet nyírni.

Akkor még az 1980-as évek dereka, vége felé nem volt kimondott fűnyírónk.

Apa, egy Hajdú mosógép motorjából, és a húgom kinőtt babakocsijának kerekeiből applikált nekünk fűnyírót.

Nekem a következő volt a feladatom; vinnem kellett utána a vezetéket kb. 2-3 m távolságban.

Bevallom, nagyon utáltam, mert én füvet szerettem volna nyírni.

Ráadásul a Fater, mindig akkurátusan lassan, kimérten, egyenesen haladt az udvarban; én nem így, hanem

gyorsabban csináltam volna. (Mert, így eléggé untam a dolgot.)

Ráadásul, még a vezetéket is össze kellett csavarnunk (Ja, de nem ám akárhogy.), és a fűnyírót is meg kellett pucolnunk.

Így, a teljes esemény majdem két órán át tartott.

És ez tavasszal, nyáron és ősszel, majd minden második héten program volt Péteréknél.

Atyaég!!! Hogy mennyire igaza volt... 

Hát, innen kezdődött az én történetem, mert ez valahogy nálunk egy olyan eseménnyé vált.

Azóta felnőttem, nekem két lányom van... és benzinesek  a fűnyíróim. :)

Szerintem, ez volt a mi családunk férfi tagjainak első közös "munkája".

Talán emiatt vágtam ebbe bele, és mert nincs szebb látvány, egy szépen lenyírt gyepnél.

Nekem, mindig a fülemig ér a szám, ha elkészült.

Mert tetszik amit csináltam...

Üdvözlettel:

Péter Tamás